Karácsonyi szokások a nagyvilágban

Északon a legfontosabb a Santa Luciához (Szent Lucához), a fények királynőjéhez fűződő szokás. Jóllehet a múlt századból ered, csak a harmincas években lett igazán népszerű: újságok útján keresnek egy lehetőleg hosszú szőke hajú fiatal lányt, s a jelentkezők egyikét megválasztják Lucának. Ő aztán december 13-án vörösáfonya ágakból és gyertyákból készült koronával ékesítve felvonulást vezet a városban. Kísérete a választáson alulmaradt Luca-jelöltekből és énekesekből áll. Luca cégeknél és iskolában is fellép, és Luca-kenyeret, kávét, mézeskalácsot és svéd puncsot kínál. A családokban mindig a legkisebb gyermeket öltöztetik be Lucának.

A "Jul"-on - szentestén - Svédországban és Dániában Tomtétól illetve Nissentől félnek az emberek. Ezek a kis koboldok a házban élnek, és meghatározzák az emberek sorsát. Karácsonykor azonban előjönnek rejtekükből, hogy bosszantsák a lakókat. Lecsillapításukra a családok egy tál rizskását helyeznek a padlásra, hogy a koboldok ezzel olthassák éhüket. A smörgasbord, a pazar karácsony esti vacsora előtt szaunába mennek a skandinávok. Az egész északi térségben általános szokás a karácsonyfa körültáncolása, csak ezután osztják szét az ajándékokat.

Nagy-Britanniában a farsangihoz hasonló papírdíszítéssel ékesítik fel a házat A gyerekek ajándékkérő leveleket írnak neki, amit a kandalló tüzébe dobnak, hogy így jusson el az Északi-sarkra. A család ajándékai a karácsonyfa alatt kapnak helyet, melyek - sokszor már jóval korábban - a feldíszített fa alatt gyűlnek. Az angolszász karácsony nem használja a szenteste fogalmát, ott december 25-én kezdődik az igazi ünneplés. Pulykakakas, puding és végezetül durranó cukorka kerül az asztalra, a fejükön papírkalapkát viselő résztvevők elé.

Írországban szokás karácsony éjszakáján piros gyertyát, egy darabka karácsonyi süteményt és egy pohár whiskeyt az ablakba tenni. A szent család számára, ha arra járna.

Spanyolországban a Háromkirályok érkezését ünneplik meg. Ünnepi felvonulás - cabalgada - keretében tarkán feldíszített kocsik vonulnak végig a városon. Manapság szenteste igen fontos lett a karácsonyi lottó. A kihúzott számokat élő adásban, énekelve ismertetik a nézőkkel. A spanyol karácsonyi süteményt "bol des rey"-nek nevezik. Készítőjük kis ajándékokat, pénzérmét és egy szem babot rejt el bennük. A bab meglelője "király" lesz, viszont jövőre neki kell fizetnie a süteményt.

Olaszországban a gyermekeket kétszer ajándékozzák meg. Szentestén csupán apróságokat kapnak, a nagy ajándék Háromkirályok napján érkezik. Ezen a napon - már csak a nagyon hagyományhű családoknál - a "strega befana", egy kis boszorkány jön el a kéményen át, és az angol Mikuláshoz hasonlóan juttatja el ajándékait.

Az ortodox egyházban másként ünneplik Krisztus születését. Görögországban nem szokás a bölcső, mivel nem Jézus, hanem Mária és a születés körülményei állanak az ünnep középpontjában, utóbbit ábrázolja a karácsonyi ikon. Szentestén egész éjjel tűznek kell égnie a házakban, hogy el ne jöjjenek a kalikancárik, a fekete ördögöcskék. Emögött az a hiedelem húzódik, hogy a világ egy fatörzsön áll, alatta van a gonosz alvilág. Az ördögöcskék megkísérlik összerágni a fatörzset, hogy a világ alázuhanjon. Ettől a csak tűz rettenti vissza őket. Az ünnep egyébként igen patriarchális: csupán az idősebbeknek megengedett, hogy ételt és ajándékot osszanak.

Európa keleti felén a kommunizmus idején háttérbe szorultak a karácsonyi szokások, amelyek most újra életre kelnek. Ezek között különösen fontos a jóslat: a leányok dióhéjba gyertyát állítanak és ezt vízbe helyezik. Akinek gyertyája először alszik ki, az megy először férjhez. Ha a kettévágott alma magháza csillag alakú: szerencsét hoz. Szlovákiában egy tál kerül a karácsonyfa alá, benne pénzérmék (gazdagság), fokhagyma (egészség) és kenyér (elegendő élelem). Bulgáriában szuravacska készül: ez somágakból összeállított bokor, vattával, süteményekkel és erőspaprikával feldíszítve. December 28-án, az ártatlan gyermekek napján, a kicsik ezzel elverhetik a felnőtteket. Ami ehető leesik, azt közösen fogyasztják el.

Magyar szokások, hiedelmek

A karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. A karácsonyt megelőző hétköznapokon, a hosszú téli estéken együtt volt a család. Beszélgettek, adventi, karácsonyi dalokat énekeltek, ezzel is készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az esthajnali csillag már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Ezt sok ház udvarában a gazda puskalövése előzte meg a gonosz lélek elriasztására. A gazdasszony mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet nyeltek. Ennek gonoszűző célzata volt. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, beigli, valamint alma és dió nélkül. A kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.

Mendikálás

Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek.

Kántálás

Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig.

Betlehemezés

Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit

Pásztorjárás

A pásztorjárás szereplői karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.

Ostyahordás

Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.

Pásztorok karácsonyi vesszőhordása Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak, amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A gazdasszony a vesszővel megveregette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek.

Regölés

István napjától, december 26-tól újévig jártak a regősök. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.

Borszentelés

December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor

Aprószentek napja (december 28.)

A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. „Aprószent” minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az Aprószentek-napi vesszőzés, az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol „megvesszőzték”, hogy egészséges maradjon.